Önéletrajz

Önéletrajzot írok épp, tudod, munkát keresek, és ahogy ilyenkor szokás, természetesen csak a pozitív tulajdonságaimat írom bele. 

Kimarad az elmúlt fél óra új élettapasztalata is: szó nélkül hazaküldeni az ajtó előtt zokogó szerelmest. A semmit csinálás hatalomától megrészegülve, könyörtelenül, SMS-ben. Modellkísérlet ez az én lélek-terepasztalomon - tudod, az a konceptuális, nem láthatod - vállig húzom a térdemet, szokás szerint céltalanul nyomogatom a telefonomat, és miközben forog az agyam, mert a szívemről most valahogy lecsupaszodott már minden, egyszerűen a helyzetről próbálom meg lehúzni a sokadik bőrt.*

Magamat figyelem, azon tűnődök, hogy miért nem csinálok semmit sem. Az ötödik kapucsengő, a tizenegyedik kétségbeesetten hangpostáig húzott telefoncsengetés, a könyörgő SMS-ek után sem. A másik oldalt ismerem, azt megjártam már én is, ismerem a szenvedés dinamikáját, tudom hogy úgyis lesz még egy csengetés, csak azt nem hogy az éjjeliszekrényen vagy a kaputelefonon, és saját magamat döbbenti meg a jéghideg tudatosulása hogy azért várok: ha kinyitom, a hisztéria, a könyörgés semmit sem visz előre, viszont minél tovább várok, annál többet tudok meg magamról, értek meg a múltamból.

A vegytiszta szerelem és a vegytiszta barátság is szó nélkül ajtót nyitna. Szerelmet érzek-e akkor még iránta, és attól félek, hogy ez nem fog tudni barátsággá alakulni? Vagy már barátságot érzek, és félek, hogy ez nem működne a szerelem árnyékától?

Rengeteg munkásság lehet ebben a lélek-terepasztalban (vajon kinek?), dacára a nagy méretaránynak - így szemre saccolva, olyan 1:500 lehet - annyi sok részletét fel lehet fedezni az egyszer volt valóságnak, aki itt a szálkát keresi, nos az a gerendával sem bírkózott.

Vajon ő akkor még szerelmet érzett-e irántam, és félt, hogy ez barátságba nem menthető, vagy már a barátság kilátástalanságát pecsételte meg az én tomboló szerelmem?

Gusztustalan, de ezt próbálom kitalálni. Ezért küldöm haza, könyörtelenül, SMS útján. 

Mert ebben a mesében kétszer meg a hegy mohhamedhez.

George, George, ohh, George. (guess, who is truly remarkable at oral sex?)

*anger, jealousy, bitterness, tiredness, hope, lost... love. mond valamit?

(nem, attól hogy belinkelem, még nem szeretem ezt a számító kis kurvát. pont hogy utálom magam attól ha hasonlítok rá)