Zene: lüktet. Egyszerűen csábít arra hogy fenn hordja az orrát. Van miért. Jól néz ki. Tudja. Megengedheti magának. Mégse tudja hogy mit keres. Mégis fél attól, hogy egyedül töltse el az éjszakát. A megfelelni vágyás beteljesülést igényel: minden áron.
Legszívesebben beverném a pofáját. Úgy, hogy vérezzen. Igen, a szájában érezze hogy kidurrant a lufi. Nesze bazd meg ez vagy te. Ezek után százas hogy leereszkedne ahhoz az önbecsüléshez hogy lesmároljon. Hogy ő is méltó a szeretetre. Hogy annyira vágyik rá hogy hajlandó magát megalázni érte. Szívná az összeforró ajakakból a vasízű édes nedűt, végre érzi, hogy él.
Tudja hogy élete legszebb éjszakája lenne. Nem kéne megjegyeznie semmit. Sem nevet, sem telefonszámot, csak a lüktető szeretetet. Magában. Igen, a végbelében. Tudja, hogy vágyik rá, de nem is gondolt rá hogy önmagában ennyi vágyik a kitörésre. Ha tudná, szégyellné. Inkább nem akar róla tudomást venni. Csak táncol, flegmán. Övé a világ, még ha a világot is kell adnia érte.
Ezek nem azok az idők, ahol szép dolog szeretni.
No comments:
Post a Comment